Ha egy jó idézet kell, akjkor azt itt megtalálod! (:

"Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"
*
,Bírnod kell,akkor is amikor mindenki bánt,
Bírnod kell,ha az élet Téged meggyaláz,
Ne add fel,ha minden kötél szakad,
Hinned kell,csak légy Te mindig önmagad....
*
Ahol a forrás habjai, ott akarok születni.
Ahol a kertek éneke, ott akarok megszólalni.
Ahol az erdő dallama, ott akarok dalolni.
Ahol ama férfi meg asszony él, ott akarok cselekedni.
Ahol a gyermek az ablakig sem ér, ott akarok öregedni.
Ahol a jég mindent beborít, ott akarok melegedni.
Ahol a kő áttüzesül, ott akarok hűsölni.
Ahol a fagy és a tűz ugyanaz, ott akarok meghalni.
*
Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezned a lelkét....
Ha a lelke felől nézed, az első réteg a fájdalom, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget,
a gyengédséget, a cirógatás vágyát.
Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát,
a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát,
a hatodikban a gyönyör cirógatását, a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tiéd.
Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat,
a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed.
Csak a szemét nézd, a teljes ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó,
vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van..
*
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
a lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
s irígykedünk minden szaván.
azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre, hogy vennénk észre,
hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk,
hisz akkor sírunk,ha nevetünk
*
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát.
Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni,
mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli,
hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot,
hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.
*
Talán úgy kellene élnünk – hiszen ki tudja, meddig élhetünk? – hogy széppé tegyük a magunk, és lehetőleg a mások életét is mindaddig, amíg ez lehetséges.”
*
Próbáld ki: egy héten át ne ítélkezz senki és semmi felett! Amikor legközelebb találkozol valakivel, aki sokat beszél, költekezik, folyton panaszkodik vagy nem dolgozik, akkor mondd halkan magadnak: “Teret engedek neked arra, hogy úgy tapasztald meg az életet, ahogy te választod. Nem tartozik rám, hogy ítéletet hozzak feletted.” Így sokkal derűsebb lesz az életed
*
Egy kalapáló szív bármit jelenthet. Pánikbetegségtől valami sokkal, sokkal komolyabbig. Egy kalapáló szív, vagy egy kihagyott dobbanás titkos szenvedés jele is lehet. Vagy jelezhet egy románcot, ami a legnagyobb baj mind közül. A körülmények megváltozhatnak. Egy kis romantikától kiugrik a szívünk, de a pániktól is. A pánik leállíthatja a szív dobogását. Nem csoda, hogy az orvosok annyit küzdenek, hogy stabilizálják, hogy lassú legyen, állandó, szabályos, hogy a szívünk ne ugorjon ki a helyéről, valami rettenetes hírtől félvén; vagy mert amit várunk, az valami egészenmás."
*
A világ leghétköznapibb dolgairól beszélgetnénk. Mosolyogva távoznál, és várnád, hogy pár nap múlva újra láss. Nem tudnál semmiről, és én megállapítanám, hogy minden rendben van. A lift ajtajában észrevennél egy buta könnycseppet a szememben, és azt mondanám, hogy csak ásítottam, mert unom a beszélgetést. (...) Aztán bejönnék a szobámba, és telesírnék egy zsebkendőt, és arra gondolnék, ami volt, és aminek lennie kellett volna és ami nem lehetett."
*
Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámoznak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint, hogy mekkora bennük a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt
*
Az életben csak egy dolog biztos - leszámítva a halált és az adózást. Mindegy, mennyire próbálkozol, mindegy, mennyire jók a szándékaid, akkor is hibázni fogsz, és megbántasz másokat, és téged is megbántanak. És ha fel akarsz épülni, csak egyetlen dolgot mondhatsz: megbocsátok. Ha valaki igazságtalan, mi igazságra törekszünk. Megbocsátás nélkül a régi viták nem ülnek el. A régi sebek nem hegednek, és a legtöbb, amit remélhetünk, az az, hogy egy nap szerencsénk lesz, és feledni tudunk.
*